A páratartalom és a szellőztetés kapcsolata
A hővisszanyerős szellőztetés egyik nehézséget a megfelelő páratartalom beállítása és fenntartása jelenti. A rendszer úgy van beállítva, hogy két óránként kicserélje a levegőt a lakásban. Mivel ugye kintről hozzuk be a szükséges levegőt, ennek páratartalma fog megjelenni a házunkban is. Tavasszal és ősszel általában ezzel nincs semmi probléma, mivel a kinti levegő páratartalma ideális lesz számunkra. Azonban, amint átmegyünk a nyári, vagy téli évszakokba már problémába ütközhetünk.
Páratartalom nyáron
Nyáron a páratartalommal akkor fog problémánk akadni, amikor hirtelen leesik az eső, majd az a 40 fokban és a napsütésben el kezd felszáradni. Ilyenkor hirtelen megnövekszik a kinti páratartalom és sajnos ezzel együtt ez bent is megtörténik. Ez egyrészt a hőérzetünkre, másrészt a hűtési rendszereink teljesítményére lesz hatással. A hőérzetünkre azért mert minél alacsonyabb a páratartalom annál jobban tudunk párologtatni, így a hőérzteünk is javulni fog. Például ha elmegyünk egy sivatagba, ahol alacsony a páratartalom sokkal jobb lesz a hőérzetünk, mint a trópusokon, ahol a páratartalom akár 90%-os is lehet. Alacsony páratartalom mellett tudunk hőt leadni, magas mellett azonban nem.
Pontosan a fentebbi leírt hatás érvényesül hűtési rendszereink esetében is. Alacsonyabb páratartalom mellett, ők is jobban képesek leadni a hőt, így gazdaságosabban fognak működni.
Mennyezethűtés
A mennyezethűtés egy igazán szuper dolog, azoban van az rákfenéje, hogy nagyon érzékeny a páratartalomra, főleg a harmatpontra. A harmatpont az a pont, amikor a levegő nem tud több nedvességet megkötni és ezért az kicsapódik. Ezt figyelhetjük meg télen az ablakunk kinyitásakor, amikor a hideg felületet hirtelen meleg levegő éri. A kicsapódás átlagosan 12 Celsius hőfok különbségnél következik be. Az ablakon ez nem jelent problémát de a plafonunkon már annál inkább. Persze a mennyezethűtő rendszernek van erre az esetre is vészterve, ugyanis ha a páratartalom túl magasra szökik, akkor egyszerűen lekapcsol. Ezzel csak az a gond, hogy pont a legnagyobb forróságban maradunk ott hűtés nélkül.
Ügyfeleimnek mindig azt mondom, hogy kell valami gépészet a házba, ami képes a párátlanításra.
Párátlanítás egyéb gépészetekkel
A párátlanításra több eszköz, gépészet felé is fordulhatunk. Minden ilyen gépben található egy nagy felület, ami minimum a korábban említett 12 fokkal hidegebb a környezeti hőmérsékletnél. Ezen a felületen fog a levegő lehűlni harmanpontig, ahol a felesleges nedvesség kicsapódik belőle.
A fan coil és klíma remekül párálanít. Ezek 1000 köbmétert is megforgatnak óránként, így viszonylag gyorsan képesek kiszáratani a ház levegőjét. Egy hőcserélő, elpárologtató található bennük, amin egy ventilátor fújjá át a levegőt. Egy klíma beltériénél fentről lefelé áramlik át a levegő, míg a Fan coil esetében általában inkább lent történik beszívás és fent a kifújás.
Ha nem szeretnék klímát, ott vannak a kis helyiségbe telepíthető párátlanítók. Hátrányuk, hogy ott zúgnak minden helyiségben és mindegyik vízgyűjtő tartályát külön külön kell üríteni.
Párátlanítás szellőztetővel
Természetesen párátlanítani szellőztetővel is tudunk, erre van az utóhűtő. Az utóhűtő esetében egy kb. 30×30 cm dobozt építünk be a befúvó ágba, ami igazából egy kis hőcserélő. Ugyanaz az működési elve, mint amit a klímánál is leírtam. Hidegvizet áramoltunk benne, amin áthaladva a levegő leadja a páratartalmát. Ennek a hidegvíz ellátása hőszivattyúról is történhet, így mennyezethűtéssel jól párosítható.
Mégis inkább egy klímát, vagy fan coilt rakjunk a nappaliba
Ezt a megoldást azonban családi házak esetében nem szoktam javasolni. Mi ennek az oka? Azt már tudjuk, hogy nagyjából 12 fok kell a harmatpont eléréséhez. Egy átlagos családi házban 22-23 fok található, tehát ha ebből nedvessséget akarunk eltávolítani, akkor egy 10-11 fokos felületre lesz szükségünk. Mivel ezek a kaloriferek vízzel működnek, 10-11 fokos vizet kell hozzájuk eljuttatnunk. A hőszivattyú természetesen erre képes, nem is ez a probléma. A gond csak az, hogy a mennyezethűtésnek (ami esetében a kaloriferre szükség van) csak 16-17 fokos vízre van szüksége. Na itt kezdődik a pazarlás, ugyanis a hővisszattyúnak előszőr 10 fokos vizet kell előállítania, aminek egy részével ellátja a kalorifert, majd maradékot visszakevernie, hogy a mennyezethűtésnek már 16 fokos víz jusson. Mindez egy kis doboz miatt? Nem hinném, hogy megéri. Ezért szoktunk javasolni inkább egy klímát a nappaliba.
Egy darab klímának a nappaliba egyéb előnyei is vannak, mivel ezen helyiség hőterhelése egyébként is elég nagy. Ott van a főzés, a sok ember, a kijárkálunk az erkélyre effektus, amelyeket a mennyezethűtés nem feltétlenül tud jól kezelni. Ezen esetekben egy klíma pillanatok alatt vissza tudja állítani az egyensúlyt, amit aztán a mennyezethűtés már fent tud tartani.
Páratartalom télen
Télen pontosan az ellenkezője történik, mint nyáron. A kint levegő páratartalma alacsony, ami az ingatlanba bejutva kiszárítja a levegőt. Két óránkénti levegő cserénél 30%-ra is eshet a belső levegő páratartalma, aminek hatása nyálkahártya szárazságban, rosszabb esetben orrvérzésben is megjelenhet. Egyébként egyén függő, hogy ki mennyire érzékeny rá. Van aki észre sem veszi, van aki rögtön dörzsölni kezdi az orrát.
Párásítás egyéb gépészettel
Egyéb gépészet alatt, a helyiségekbe elhelyezhető kis párásítókat értem. Hátrányuk, hogy folyamatosan egyesével után kell töltenünk őket.
Párásítás szellőztetéssel
Központi szellőztetés esetében a Brink által gyártott EVAP központi párásító a megoldás. Ez egy teljesen önműködő kiegészítő, amelyet a befújó ágba építünk. Folyamatosan figyeli a kinti levegő hőmérsékletét és ha az 12 fok alá csökken, akkor beindítja a párásítást (12 fok alatti levegő nem tud már elég nedvességet megkötni ahhoz, hogy az a benti 23 fokos levegőben ideális legyen). Akár 15-20%-kal is képes megemelni az aktuális páratartalmat. Tapasztalatok alapján télen, egy átlagos házban szellőztetéssel 30-35%-ra esik le az ideális 50-60%-os érték, amelyet az EVAP így képes orvosolni. Ami plusz, hogy található benne egy kis utófűtő is. Erre azért van szükség, mert a levegő párásítása egyben a levegő hűtését is jelenti, így ha nem történne utófűtés az a beérkező levegő hőmérsékletének kárára menne.
A Brink EVAP akár utólag is telepíthető. Azt szoktam javasolni, hogy ne vegyük meg rögtön, de hagyjuk meg a lehetőséget a telepítésére ha később úgy alakul, hogy szükség lenne rá. Egy vízcsatlakozásra, konnektorra és kondenzvíz elvetésre van szükség (a kondenzvíz a gép mellé is beköthető).
Entalpia hőcserélő a megfelelő páratartalomért
Egy korábbi cikkben erről már itt írtam. Ismétlésként leírom, hogy az entalpiás hőcserélő egy olyan hőcserélő, ami nem csak hőenergia, hanem pára visszanyerésére is.
Azonban nem véletlenül hagytam a végéra az entalpia lehetőségét.
A hőcserélő hőenergia visszanyerő képessége is “csak” kiegészítés. Önmagában nem képes lehűteni, vagy felfűteni az ingatlant. Azután nyeri vissza a hőenergiát, hogy valami már egyszer odabent azt előállította. Segít fenntartani az adott hőmérsékletet, viszont előidézni azt nem tudja. Mivel a hővisszanyerési hatásfok 90%-os (géptől függ), egy minimális utófűtésre, hűtésre mindig szükség lesz.
Pontosan ez a helyzet az entalpia páravisszanyerési funkciójával is. Mivel nem 100%-os a visszanyerési hatékonysága, pótolni kell a kieső pára mennyiségét. Itt jön képbe az, hogy mi magunk mennyi párát termelünk meg bent. Tehát ha kisebb négyzetméteren vagyunk többen, ahol valaki mindig fürdik, mos, tereget, vagy szimplán létezéséből kifolyólag párát termel, akkor nagyobb eséllyel lesz önmagában elég egy entalpiás hőcserélő. De ha például 200 nm-en vagyunk 2-en, amiből 8 órát a munkahelyentöltünk, akkor ez nem fogja megoldani problémát.
Ezért szoktam mondani, hogy az entalpia remek kiegészítő. Nyáron segít lentebb, télen pedig fenntebb tartani a páratartalmat, tehát egy erős segítség az egyéb gépészet számára, azonban önmagában háztartás függő, hogy elég e.
Azt gondolom, hogy válasszunk olyan gépet amibe később is berakható az entalpiás hőcserélő, így ha később úgy alakul, hogy szükség van rá akkor majd be tudjuk rakni.
Konklúzió
Egy tévhit az, hogy a szellőztető rendszer önmagában pontosan be tudja állítani a páratartalmat. Ahhoz, hogy ezt megtudja tenni, szüksége lenne a hőcserélő után egy elpárologatató felületre (amivel párátlanítani tud) és egy párásítóra (amivel függetlenül a levegő belső nedvesség tartalmától tud vizet juttatni a befújt levegőbe). Ezeket a piacon kapható hővisszanyerős szellőztető gépek nem tartalmazzák, innentől nem létezik olyan, hogy ha beállítok egy pontos páratartalom értéket, akkor azt a rendszer tartani fogja. Olyan gép már létezik, amibe beépítettek elpárologtatót (téli üzemben kondenzátort) és ezzel párát képes elvonni nyáron a levegőből de olyan gépről még nem tudok (háztartási gépek között), ami egészében kezelni tudja a páratartalmat.
Tehát mindenkinek azt javaslom, hogy építsen be egy klímát a nappaliba (párátlanítás és hőterhelés kompenzáció céljából) és hagyja meg az EVAP központi párásító kiépítésének lehetőségét (3/4 vízcsatlakozás és tápellátás).